| Információk / Elérhetőség | |
|---|---|
| Cím : | 517586 LEORINŢ, str. Principală, nr. 100, jud. Alba |
| Lelkész : | Horhát Miklós |
| Telefon : | 0040 (0) 258 879 347, 0744 631 971 |
| Email : | ildiko.horhat@yahoo.com |
Lőrincréve (Leorinţ) a Maros – Küküllő közben, a Maros bal partján, Nagyenyedtől 12 km-re fekszik.
A település első írásos említése 1348-ban Leurynchreéve néven történt, majd 1587-ben Leorincz Réwe, 1696-ban Lörinczréve néven jelent meg a forrásokban. A 14. századi település korai temploma, a szájhagyomány szerint, 1780-ban leégett. Ez a templom, amely korábban az erdélyi egyház, majd a Gyógyi család birtoka volt, a mai parókia kertjében állott, a Marosra nézett.
Az református egyházközség a 18. században Újfalu (Tompaháza) filiája.
A falu mai temploma 1830-ban épült, Pávai Vajna Dániel támogatásával, az általa ajándékozott telken. 1986 óta a templomot kőből épített várfal veszi körül. A templomtorony hagymakupolája a vidéken ritkaságszámba megy.
A toronyban két harang van, a kisebbik 1757-ből, a nagyobbik 1926-ból. Az 1828-ban, Pávai Vajna Dániel által ajándékozott harangot az első világháború idején elvitték. A falu református lélekszáma 157.
Lelkipásztorai: Michael Bitai (1713 körül), Zágoni Sámuel (1799), D. László (1799-1804), Szilágyi István (1805), Balogh Sámuel (1806-1819), Káli Dénes (1925 körül); utóbbiak: Tamás János (1946-1954), Geréb Dániel (1954-1968), Szabó Géza (1968-1971), Juhász Tamás (1971-1974), Fogarasi István (1974-1983), Bárócz Huba (1983-1991), Örvössy István (1991-1992), Horhát Miklós (1993–).
Magyarsolymos (Şoimuş) az északi Maros – Küküllő közben, Lőrincrévétől 7 km-re keletre, a dombok között elterülő, 12. századi település.
A falu neve írásban először 1318-ban, Solumus alakban jelent meg. 1399-ben Solmus, 1808-ban Solymos (Kis), 1888-ban Kis-Solymos (Sujmus), 1913-tól már Magyarsolymos formában írták. Neve alapján talán a várhoz tartozó solymászok lakhelye lehetett. Az idők folyamán Akna, Solymos és Vadverem Becével alkottak mindig egy birtoktestet, így bizonyára közös templomuk volt. A templomos hely lehet a település kiindulópontja. Solymos és Vadverem alapítója talán a várispánság volt. A korai település előbb az erdélyi egyház, majd a Gyógyi család birtoka volt, kezdetben Magyarbece, majd Lőrincréve filiája. Mai temploma 1904-ben épült, a domboldali temetőkertbe. A templom tornyában két kis harang van. A település mai lélekszáma 26. Lelkipásztorai: az évek során mindig a magyarbecei, lőrincrévei lelkészek szolgáltak.
Magyarkapud (Căpud) a Maros bal partján, Tövissel átellenben, a Maros – Küküllő közben elterülő, 10-11. századi település.
Neve alapján, talán a korai időkben állított őrhely volt. Pacalkával együtt várföld volt. Először 1264-ben említették az oklevelekben, Cupud néven. A település korábban a székeskáptalan, majd a Gyógyi család birtoka volt. Középkori templomról nincs adat, de már a reformáció előtt éltek a faluban katolikusok. Református anyaegyházról a 18. századtól van tudomásunk. Mai temploma 1817-ban épült, Gróf Losontzi Bánffi Elek és felesége, Győrfi Mária költségén. Feljegyzések szerint, korábban a templom mellett harangláb állt, két haranggal. Ma már a templomnak tornya van, benne két harang lakik. A gyülekezet lélekszáma 54. Lelkipásztorai: Martinus Katona (1712 körül), Ajtai Nagy Márton (1816); legutóbbiak: Nagy Lajos, Gáspár Dániel, Váncza Enikő, Horhát Miklós.
A település első írásos említése 1348-ban Leurynchreéve néven történt, majd 1587-ben Leorincz Réwe, 1696-ban Lörinczréve néven jelent meg a forrásokban. A 14. századi település korai temploma, a szájhagyomány szerint, 1780-ban leégett. Ez a templom, amely korábban az erdélyi egyház, majd a Gyógyi család birtoka volt, a mai parókia kertjében állott, a Marosra nézett.
Az református egyházközség a 18. században Újfalu (Tompaháza) filiája.
A falu mai temploma 1830-ban épült, Pávai Vajna Dániel támogatásával, az általa ajándékozott telken. 1986 óta a templomot kőből épített várfal veszi körül. A templomtorony hagymakupolája a vidéken ritkaságszámba megy.
A toronyban két harang van, a kisebbik 1757-ből, a nagyobbik 1926-ból. Az 1828-ban, Pávai Vajna Dániel által ajándékozott harangot az első világháború idején elvitték. A falu református lélekszáma 157.
Lelkipásztorai: Michael Bitai (1713 körül), Zágoni Sámuel (1799), D. László (1799-1804), Szilágyi István (1805), Balogh Sámuel (1806-1819), Káli Dénes (1925 körül); utóbbiak: Tamás János (1946-1954), Geréb Dániel (1954-1968), Szabó Géza (1968-1971), Juhász Tamás (1971-1974), Fogarasi István (1974-1983), Bárócz Huba (1983-1991), Örvössy István (1991-1992), Horhát Miklós (1993–).
Magyarsolymos (Şoimuş) az északi Maros – Küküllő közben, Lőrincrévétől 7 km-re keletre, a dombok között elterülő, 12. századi település.
A falu neve írásban először 1318-ban, Solumus alakban jelent meg. 1399-ben Solmus, 1808-ban Solymos (Kis), 1888-ban Kis-Solymos (Sujmus), 1913-tól már Magyarsolymos formában írták. Neve alapján talán a várhoz tartozó solymászok lakhelye lehetett. Az idők folyamán Akna, Solymos és Vadverem Becével alkottak mindig egy birtoktestet, így bizonyára közös templomuk volt. A templomos hely lehet a település kiindulópontja. Solymos és Vadverem alapítója talán a várispánság volt. A korai település előbb az erdélyi egyház, majd a Gyógyi család birtoka volt, kezdetben Magyarbece, majd Lőrincréve filiája. Mai temploma 1904-ben épült, a domboldali temetőkertbe. A templom tornyában két kis harang van. A település mai lélekszáma 26. Lelkipásztorai: az évek során mindig a magyarbecei, lőrincrévei lelkészek szolgáltak.
Magyarkapud (Căpud) a Maros bal partján, Tövissel átellenben, a Maros – Küküllő közben elterülő, 10-11. századi település.
Neve alapján, talán a korai időkben állított őrhely volt. Pacalkával együtt várföld volt. Először 1264-ben említették az oklevelekben, Cupud néven. A település korábban a székeskáptalan, majd a Gyógyi család birtoka volt. Középkori templomról nincs adat, de már a reformáció előtt éltek a faluban katolikusok. Református anyaegyházról a 18. századtól van tudomásunk. Mai temploma 1817-ban épült, Gróf Losontzi Bánffi Elek és felesége, Győrfi Mária költségén. Feljegyzések szerint, korábban a templom mellett harangláb állt, két haranggal. Ma már a templomnak tornya van, benne két harang lakik. A gyülekezet lélekszáma 54. Lelkipásztorai: Martinus Katona (1712 körül), Ajtai Nagy Márton (1816); legutóbbiak: Nagy Lajos, Gáspár Dániel, Váncza Enikő, Horhát Miklós.
