Tel: 0258-863 286
Tel / Fax: 0258-811.826
Email: nagy_enyed@yahoo.com


Régiók/Gyülekezetek » Nagyenyed régió

A Nagyenyed környéki református gyülekezetek alkotják Egyházmegyénk református szempontból legjellemzőbb régióját. A Maros jobb és balpartján található magyar, román-magyar települések jelentős műemléktemplomokkal és az 1000-től, pár százig terjedő lélekszámmal rendelkeznek. Két jelentős Egyházközség az enyedi és a magyarlapádi jelentik, az itteni 17 református közösségből, a régió demográfiai-vallási bázisát. A nagyenyedi Bethlen Református Kollégium nem csak a régió, hanem Erdély oktatási fellegvárát is jelentette és jelenti. A szőlődomboktól tarkított táj, a maga patinás régiségével méltán viseli az erdélyi kálvinizmus megnemesítő patináját közösségein-templomain. Torockószentgyörgytől-Miriszlóig a nagyenyedi régió egyike a legrégebbi református Egyházmegyéknek, amelyeket a XVI. század derekán az egykori wittenbergi peregrinus, Csáky István erdélyi kancellár boroskrakkói lelkésze, Koppány Orbán alapított.

Csombord - Magyarbagó

A Csombord- Bagói Református Egyház története

Csombord (Ciumbrud) Nagyenyedtől négy kilométerre keletre, a Maros bal partján fekszik. Az Árpád kori eredetű település neve személynév -d képzős változa. A személynév alapja a borsikafű nyelvjárási elnevezése. A település nevének első említése Chumburd formában történt 1220-ban, 1343-ban már Chombord alakban jelent meg.1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint a falu papja 36 garast, 1334-ben 2 garas 8 dénárt, 1335-ben 24 dénár pápai tizedet fizetett.A falu 1379-ben a káptalan birtoka volt. A templom, minden valószínűség szerint a 14. században épült. A nyugati kapu a 16. században, gótikus stílusban épült. Ugyanebben a században tért református hitre a falu középkori magyar lakossága is.

Részletek

Enyedszentkirály-Tompaháza

Enyedszentkirály a Maros bal partján fekszik Nagyenyeddel szemben. Az archeológiai leletek szerint már a népvándorlás korában lakott település volt. A templom falába beépített, ma is látható római sírkövek igazolják a római birodalom jelenlétét. A település nevét I. István királyról kapta (1000-1038), akit 1083-ban avattak szenté, I. Béla magyar király (1060-1063) rendelete alapján. Az első írásos feljegyzés szerint (1256) a Csanád nemzetség birtoka Enyedszentkirály. Sajnos nincs írásos emlék a templom épüléséről. Az egyhajós templom két részre osztható: a hajó ás a szentély. A hajóban található ablak román stílusú, azonban a szentélyrész boltíves mennyezete és a két ablak gótikus stílusban épült.
A Maros bal partján elterülő nagyközség, amelynek ma a magyar neve Tompaháza, románul pedig Rădeşti valamikor két különálló falucska volt. Miután Nagyenyed felöl a Maros jobb partján haladva Csombordra érünk, a csombordi hídon átkelve a Maros bal partján a folyó folyásának irányában haladunk. Enyedszentkirályt elhagyva már meglátjuk a református templom tornyocskáját.

Részletek

Felenyed-Torockószentgyörgy

A Felenyed-Torockószentgyörgyi Református Egyház története

Felenyed (Aiudu de Sus) Nagyenyed város Torockó felőli kijáratánál, az Enyed pataka és a 107M megyei út mentén helyezkedik el. Legrégebbi okleveles említése 1332-ből való, Enyd Superior néven. A későbbiekben már Fel Enyed vagy Fel-Enyed (1451, 1629, 1733) majd az 1900-as évektől Felenyed formában szerepelt. A név a Nagyenyedhez viszonyított felsőbb elhelyezkedésre utal.1332-ben római katolikus plébániatemploma volt a településnek (a mai temető helyén, a „Templom-árkában”). A település Nagyenyeddel együtt a gyulafehérvári káptalan birtoka volt. Felenyed római katolikus lakói a templommal együtt Enyed reformációja idején (1551-1564), reformátusokká lettek.

Részletek

Lőrincréve-Magyarkissolymos-Magyarkapud

A Lőrncréve Solymos-Magyarkapudi Református Egyház története

Lőrincréve (Leorinţ) a Maros – Küküllő közben, a Maros bal partján, Nagyenyedtől 12 km-re fekszik. A település első írásos említése 1348-ban Leurynchreéve néven történt, majd 1587-ben Leorincz Réwe, 1696-ban Lörinczréve néven jelent meg a forrásokban.
A 14. századi település korai temploma, a szájhagyomány szerint, 1780-ban leégett.

Részletek

Magyarbece

A Magyarbecei Református Egyház története

Magyarbece (Beţa) a Maros bal partján, Nagyenyedtől délkeletre fekszik. A falu nevét először 1272-ben említették Bece alakban (talán első lakójáról kaphatta). 1303-tól a település a Gyógyi család, majd a 16. században a Bánffy birtoka volt. 1332-ben már plébániatemploma volt a reformáció idején reformátussá váló falunak, a Kápolna dombon. A templom a tatár-török pusztításoknak eshetett áldozatául. 1663-ban református papját, Pathai Mátét (korábban enyedi és marosvásárhelyi lelkész volt), esperessé választották, tehát virágzó egyháza lehetett már azelőtt is a településnek.

Részletek

Magyarlapád - Asszonynépe

Lelkészek: Borbándi András, Borbándi Erika
A Magyarlapád-Asszonynépei Református Egyház története

Magyarlapád (Lopadea Nouă) a Maros és a Küküllők összefolyásánál, Nagyenyedtől 10 km-re, keletre fekszik. A környék egyik legkorábbi időktől magyarok által lakott települése. (Honfoglalás kori temetőjét 1905-ben találták meg.) A település első okleveles említése az 1030-as évekből való. Neve az okiratokban két változatban fordul elő: 1177-ben Lapath, 1202-ben és 1316-ban Lapad, 1317-ben Lapath.A falu már 1564 előtt a reformáció útjára tért, az idők során felekezeti iskolája is volt. Az Alsó-Fehér vármegyei polgárháborús mészárlások mindig elkerülték a falut, így mai napig megmaradhatott magyarnak és reformátusnak.

Részletek

Marosdécse-Maroscsesztve

A Marosdécse-Maroscsesztvei Református Egyház története

Marosdécse (Decea) az E81-es nemzetközi úton, Felvinc és Nagyenyed között fekszik. A település neve 1339-ben Deyche, 1393-ban Deche, 1470-ben Decha, 1587-ben Deczye alakban jelent meg az oklevelekben. Az 1619-es évszám a mai templom építésének éve. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a falunak korábban is volt temploma. Középkori lakói a reformáció idején reformátusokká váltak. A település a 18. század óta református anyaegyházközség, de már 1629-től ismertek a református papjai. Templomhelyet Bethlen Gábor ajándékozott az egyháznak.

Részletek

Marosgombás

A Marosgombási Református Egyházközség története

Marosgombás (Gâmbaş) a Maros bal partján, Nagyenyedtől 5 km távolságra, a folyó ártere fölé emelkedő teraszon fekszik. A falu határában honfoglalás kori sírokat tártak fel a 19. század végén és a 20. század elején. A település első írásos említése 1231-ből való. Gumbas néven a Somkereki család birtokaként nevezik meg. 1343-ban újra Gumbas, 1360-ban Gymbas formában fordult elő a név. 1332-ben a falunak temploma volt. Papja, Domokos a pápai tizedjegyzék szerint 20 dénárt fizetett. Középkori temploma korán elpusztulhatott, mert 1623-ban, Gelei Katona István püspöksége és Dengelegi Péter esperessége idején, a már korábban protestánssá lett közösségnek egy kis, kőből készült imaháza volt a falun kívül.

Részletek

Miriszló

A Miriszlói Református Egyház története

Miriszló (Mirăslău) a Maros egyik jobb oldali mellékvölgyének torkolatában, Nagyenyed szomszédságában, szőlősdombokkal körülvéve fekszik. A falu nevének első okleveles említése 1219-ből való, villa Myroslou formában. A nevet a szláv Miroslav személynévből eredeztetik. A román elnevezés, amely 1839-ben Nyiraszleou alakban fordult elő, a magyar név átvétele. 1600. szeptember 18-án, a Básta és Mihály vajda közti harc közben, teljesen leégett a hajdani falu, amely csak később épült újra a mostani, az előzőnél védettebb, nyugati völgyben. A miriszlói református egyház megalakulásáról nincsenek adataink. Valószínű, a 16. század közepén (Nagyenyed példájára) tért át a lakosság a református hitre.

Részletek

Nagyenyed

A Nagyenyedi Református Egyház története

Nagyenyed (Aiud) az E81-es nemzetközi úton, Gyulafehérvártól 30 km-re, északra, a Maros jobb partján fekszik.A lakott település története visszanyúlik a római kor elé (a város római kori neve Brucla). Ezt a századforduló régészeti ásatásain feltárt honfoglalás kori emlékek igazolják. A szász alapítású várost először 1299-ben említette oklevél. Nevét egyes kutatók szerint Egyed szerzetesről kapta. Későbbi névváltozatai: Enyd, Enug, Terra Enyud, végül 1505-től Nagenugd. 1302-ből való okirat szerint „ősidők óta a káptalan szedi itt a tizedet”, tehát a település a gyulafehérvári káptalan tulajdona volt. A város eredeti várfala az őrtoronnyal, amely ma templomtorony, 13. századi. Az egyhajós, csúcsíves, kőbordás mennyezetű, késő-gótikus csarnoktemplom hozzáépítését a toronyhoz 1480-ban fejezték be. 1720-ban gerendás (feltehetően festett kazettás) mennyezetet építettek, 1795-ben feltöltötték a várárkot, és 1795-1804(5) között háromhajós belsőt építettek karzatokkal.A várost templomával együtt ötször pusztították a történelem viharai.

Részletek

Nagyenyedi Református Egyházmegye

A NAGYENYEDI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE ESPERESI HIVATALA

Részletek