| Információk / Elérhetőség | |
|---|---|
| Cím : | 515209 SÂNCRAI, str. Andrei Mureşan, nr. 62, jud. Alba |
| Lelkész : | Kürti Tamás |
| Telefon : | 0742 035910 |
| Email : | bakortomi@yahoo.com |
Enyedszentkirály a Maros bal partján fekszik Nagyenyeddel szemben. Az archeológiai leletek szerint már a népvándorlás korában lakott település volt. A templom falába beépített, ma is látható római sírkövek igazolják a római birodalom jelenlétét. A település nevét I. István királyról kapta (1000-1038), akit 1083-ban avattak szenté, I. Béla magyar király (1060-1063) rendelete alapján. Az első írásos feljegyzés szerint (1256) a Csanád nemzetség birtoka Enyedszentkirály.
A templom épülete
Sajnos nincs írásos emlék a templom épüléséről. Az egyhajós templom két részre osztható: a hajó ás a szentély. A hajóban található ablak román stílusú, azonban a szentélyrész boltíves mennyezete és a két ablak gótikus stílusban épült. Mindkét részben karzat található, melyek 1763-ban készültek el. A falakon nincsenek freskók sem faragványok. Mai formáját a XIV sz.-ban kapta. A hajó külső falát hat pillér erősíti meg, a szentélyrészt, ami félkör alakú szintén hat pillér támassza meg. A templomnak soha nem volt és ma sincs tornya. A harangláb kb. 200 m-re helyezkedik el a templom épületétől és 1830-ban épült. Két harang volt eredetileg, de ma már csak egy van, mivel a másikat az első világháború idején elvették és beolvasztották.
A gyülekezet
A falunak sohasem volt nagy a népessége. A református gyülekezet lélekszáma ma már alig 150 re tehető. Tompaházával együtt állandó lelkészi állást tart fent.
Tompaháza Református Egyházközség
A Maros bal partján elterülő nagyközség, amelynek ma a magyar neve Tompaháza, románul pedig Rădeşti valamikor két különálló falucska volt. Miután Nagyenyed felöl a Maros jobb partján haladva Csombordra érünk, a csombordi hídon átkelve a Maros bal partján a folyó folyásának irányában haladunk. Enyedszentkirályt elhagyva már meglátjuk a református templom tornyocskáját. A református templom Újfaluban épült, pontosabban Szászújfaluban. A főutcán haladva elmarad a református templom s az egykori görög katolikus templom impozáns épülete tárul szemeink elé, itt ér véget Szászújfalu s kezdődik Tompaháza.
A két kis település az idők folyamán egyre közeledett egymáshoz végül a görög katolikus templom építése alkalmával egyesült, de nem mondott le egyik falufél sem a nevéről.
Sajnos Tompaházának az elnevezése eredetéről sem sokat tudunk. Van a vidék határában egy TOMPA, románul TÂMPA nevű hely. Az egykor itt lakó Tompa családról kapta a nevet. Encz Géza a feltételezések mellőzésével határozottan kijelenti, hogy Tompaháza a nevét „… a Csombordról származó Tompa Családtól nyerte”. Nem kétséges, hogy a templomot a XIII. század közepén ez a család emelte”.
1325.-ben keltezett adományozó levél alapján a „Maros melletti Ujfalu Károly király jóvoltából Domokos nevű nemesúr tulajdonába kerül, akinek három lánya volt”.
1348-ban az Erdélyi Püspöknek címzett adománylevélben találjuk meg Ujfau nevét, „YFALOU” néven.
1534-ben, amikor Erdély új katolikus püspökét iktatják be hivatalába Gyulafehérvárra Statileus Jánosról van szó, ebben a dokumentumban említést nyer Paulus Iosa de Tompaháza és Franciscus Verthi de Ujfalu. Ez utóbbi Báthori István erdélyi fejedelem bizalmi embere volt, mert így emlékeznek meg róla ebben a dokumentumban: „hoimo voivodalis”, (a vajda embere).
A két falu hivatalos, adminisztratív egyesítésére akkor került sor, amikor 1919-ben a templomot építtető püspök, Demetriu Radu, (aki a falu szülötte volt) a bukaresti képviselőházban a véletlen folytán nem egy ellene irányuló merénylet áldozata lett. A püspök a tompaházai templomban temették el s kimagasló egyházi tevékenysége s a két falu templomának felépítéséért hordozott felelőssége és anyagi hozzájárulása elismeréséül az akkori román állam, kimondta a két falu Ujfalu (Uifalau) és Tompaháza (Tîmpăhaza) egyesítését RĂDEŞI néven. A név a Radu névből származik.
Jelenleg a református gyülekezet 70 lelket számlál.
A templom épülete
A szászújfalusi református templom eredetileg a 13. század második felében épült, de későbbi gótikus átalakítás nyomai is látszanak rajta. A hajó délkeleti sarkába római kori sírkövet építettek. Különlegesen karcsú, faerkélyes tornya és kazettás mennyezete 1744-ből valók. A középkő kazetta Bogdány Péterné Donát Ilona és fia, Bogdány Péter nevét őrzi. Szószékét 1774-ben Bogdány Anna emeltette.
