Régiók/Gyülekezetek » Küküllőmente » Magyarpéterfalva - Hosszúaszó

Magyarpéterfalva (Petrisat) a Kis-Küküllő alsó folyásának utolsó magyar települése. A színtiszta magyar református falut műúton Balázsfalváról lehet megközelíteni. A település már 1318-ban megjelent az oklevelekben, Peturmesturfalua néven. 1332-ben már templommal rendelkezett, papja Miklós volt, aki a pápai tizedjegyzék szerint 20 dénár tizedet fizetett. Ebben az időben a név már Kechkezevepeturháza alakban fordult elő. A település és az egyházközség nagy patrónusa volt Toroczkai Péter (Apafi sógora, Teleki Mihály adjunktus fia volt) és felesége, Keczeli Borbála. (Toroczkai 1711-ben kapta meg Péterfalva birtokait. Az ő adományából épült újjá a templom.) Neveiket őrzik a gyülekezet birtokában lévő kegytárgyak és úrasztali abroszok. A falu temploma a 13. században épülhetett. Építtetőjét nem ismerjük. A mai épület már az eredeti, román stílusú épület többszörösen kibővített változata. Először a 15. században bővítették, nyugati irányba. Az 5 méter hosszú, félköríves szentély, ma is része a templomnak. Két, eredeti kis román kori ablak látható rajta, egész alacsonyan. A szentélyrész nagy ablakai, amelyek a templom megvilágítását biztosítják, a reformáció korából valók. A szentélyhez kapcsolódik, nyugati irányban az eredetileg 7 méter hosszú hajó. Itt befalazva egy csúcsíves ajtót és ablakot találunk. Mindkettő faragottkő-keretes, valószínűleg a 15. századból. A déli falon is találunk egy csúcsíves ablakot. A  fal közepén egy későbbi korból származó bejárati ajtó áll. Itt kapcsolódik a templomhajóhoz a református templomokra jellemző kis „porticus”, 1958-ból.  A szemközti, északi falon egy, a szószék megvilágítására szolgáló, a reformáció korából származó ablak és egy, a 17. századból való kerek ablak található. Az 1957-58-as javítások alkalmával került elő a régi szószék alól egy középkori, latin feliratos sírkő, amelyet az északi falba építettek be. Mind a sírkő, mind a faragottkő-keretes ajtó maradványainak beépítése Debreceni László tervei alapján történt. Ugyancsak az ő tervei alapján készült el 1957-1958-ban a templom kazettás mennyezete. A templomot kívül támpillérek veszik körül. Templomunk szerepel az országos A kategóriás műemlékek nyilvántartásában. A nyugati fal mellé 1912-ben, a régi harangláb helyett tornyot emeltek, amelyben két harang található. A nagy harangot 1910-ben öntötték újra az eredeti, 1848-ban öntött, elrepedt harang anyagából, König Frigyes, aradi harangöntő mester öntödéjében. A kis harangot a szancsali leányegyházközség tönkrement templomából mentették át. Ennek készíttetője Vados Mihályné, Pálffy Krisztina, 1672-ből.  2002-ben a falu 591 lakosának  96%-a  magyar nemzetiségű, református felekezetű volt.

Hosszúaszó (Valea Lungă) a Nagyküküllő jobb partján, Balázsfalvától 15 km-re, délkeletre, a régi Via Magna, a mai 14B főút mentén, Kiskapus felé található. A település első írásos említése 1309-ben de Longavalle, 1332-ben Sacerdos de Longavalle néven történt. Régi templomos hely volt. A falu első református temploma sövénytemplom volt. A mai kőtemplomot a régi helyén „Mélt. LB. Szentkereszthy Sámuel úr és Mélt. Groff Kun László úr” építette. Később bekapcsolódott az építkezésbe „Mélt. Ugron István úr” is. A templom alá a Szentkereszthy család kriptája épült. A kelet-nyugati tájolású, kis tornácszerű portikussal ellátott templom hosszúsága 10 m, szélessége 5 m, belső magassága a hajóban 5 m, a szentélyi részen 3,90 m. A templomot 1809-ben báró Szentkereszti András dupla zsindellyel fedette be. 1878. március 30-án a templom leégett. A gyülekezet az 1900-as években újjá építette. A templom bútorzata: egylábú, festett, 82 cm átmérőjű kerek úrasztal; 1,17 m magas, 2 m kerületű, téglából készült, négyszögű szószék; romboid alakú, fenyődeszka díszítésű szószék-korona; barnára festett, fenyőfa-karzat; papi szék; templomi padok; két, nem működő harmónium; perselyláda. A szószék feletti, falba épített, eredetileg fekete, erezett márványtáblán (sajnos, ma már sárgabronz színű festék takarja) bevésett címer és a következő felirat látható: „Duru Vixere Sago TOGAQUE PRECLARI. Opus Posephi Buch Profesoris Schole Ref. Ecclesiasis Anno 1803”. A templom előtti, 2 m magas síremléken különböző feliratokat találunk. A templom udvarára vezető faragott kapu felirata: „M.B.M.R.D.  kegyadománya 1875 Mai 14” (sajnos, az 1940-es években lefestették). A korábbi haranglábat Szentkereszti Sámuel és Ugron István építtette. Ezt 1791-ben megerősítették, majd a helyére az 1900-as évek elején a gyülekezet újat építtetett. Az 5,30 m2 alapterületű harangláb ma két harangot tart. A 150 kg-os nagy harang felirata: „Hosszúaszó Ev. Ref. EKKL. LENGYEL JAN. KURÁTOR.  GERMAN JAN.  MEGYEBÍRÓ ALATT ÖNTETETT 1876 Segesvári MANCHEN MIHÁLY ÁLTAL.” A 120 kg-os kis harang felirata: „Közadakozásból Hosszúaszói Ref. Egyház-község. Isten velünk senki ellenünk – Fabrica de clopot A. ANCA  Cluj 1923.” Az 1700-as években épült parókia helyére 1809-ben báró Szentkereszti András háromszobás papi lakot építtetett. Később két szobából iskolát nyitottak, amelyet 1963-ban államosítottak. A templom nyugati oldalán, a szomszéd telken álló papi lakot 1990 után az egyház visszakapta, majd 2005-ben felújította. A gyülekezet lélekszáma vészesen apad, jelenleg 26. Lelkipásztorai: Tiszteletes Szabó (1740 körül), Szőke Márton (?-1751), Kiss János lévita (1761 körül), Fogarasi Sámuel (1773 körül), Franciscus Pál (1774 körül), Kiss János (1781-1782), Orbán Mátyás (1784-1796), Jancsó Tamás (1797-1806), Jancsó Tamás (II.)  (1808-1830), Jancsó Elek káplán (1826-1830), Ágoston Mózes balázsfalvi körlelkész (1859- 1892), Cseresznyés Ödön balázsfalvi körlelkész (1894-1906), Vaska Lajos lévita (1940 körül),  Demeter ? (1960 körül), Karácsonyi István (1960-1972), Jánossy László (1973-1979), Fosztó József (1980-1988), Lovász János (1989-1990), Bárócz Huba-Pál (1990-1994), Balázs Lajos (1994-1996), Makkai Dénes (1997–).