Régiók/Gyülekezetek » Küküllőmente » Küküllőboldogfalva - Szásznagyvesszős

Küküllőboldogfalva (Sântămărie) a Kis-Küküllő mentén, Dicsőszentmártontól 19 km, Balázsfalvától 22 km távolságban fekvő kis falu, közigazgatásilag Küküllővárhoz tartozik. A falu egyházáról, papjairól és tisztségviselőiről szóló feljegyzések. A legkorábbi feljegyzés 1448-ból való. Ekkor Bodoghazzonfalwa néven említették, a közeli mezőváros, Küküllővár tartozékaként. További adatokat csak a 18. század második felétől ismerünk. A jelenlegi templom elődjéről csupán annyit őriztek meg a feljegyzések, hogy tőle délre, a Kis-Küküllőhöz valamivel közelebb elhelyezkedő, zsindelyfedeles épület volt. A 19. századból fennmaradt néhány jegyzőkönyvi bejegyzés tudósít kisebb-nagyobb javításokról, később arról, hogy új templom építése vált szükségessé. A ma is álló templomot egy év alatt, 1911-ben építették, szecessziós stílusban. Lelkipásztorai: Csernátoni Ferenc (1720-1725), Tordai János (1761-1764), Radnothi János (1764-1784), Jantsó Tamás (1785-1788), Josa István (1789-1791), Sebestyén Zsigmond (1791-1795), Surányi József (1795-1807), Sombori László (1807-1813), Tsegedi Ferentz (1813-1822), Trausner Lajos (1822-1823), T. Kaller Bálint (1823-1853), Kontz György segédlelkész Kaller Bálint mellett  (1841-1853), Kontz György (1853-1876), Székely Sándor Küküllővárról (1876-1881),  Ferenczi Gyula lévita-tanító (1879-1885), Józsa Ferenc küküllővári körlelkész (1883-1910), Papp János lévita-tanító (1888-1895), Miklós Pál (1910-1919), Agyagási Károly (1919-1920), Szőnyi Géza küküllővári beszolgáló (1920), Gub Márkus (1920-1922), Szőnyi Géza küküllővári beszolgáló (1922-1924),  Béres Márton segédlelkész és helyettes tanító (1922-1924), Gyenge Károly lévita lelkész(1924-1953), Sándor László küküllővári beszolgáló (1953-1954), Jancsó Dezső (1954-1968), Pásztori Kupán Gerő István (1968-1975), Incze András (1975-2003), Szántó Mihályné Mátyás Tünde (2003–), Zabolai Sándor Szabolcs slp. (2009-2011), Simon János (2012-2020), Tatár Ferenc magyarbényei beszolgáló (2020- ) 

Szásznagyvesszős (Veseuş) Küküllőboldogfalvától 5 kilométerre, északnyugati irányban fekvő, egykori szász település. Az 1332-es pápai tizedjegyzékben említették először a falu nevét. A telpülés első templomát 1504-ben építették. A reformációt követően, a falu lakosságával együtt, evangélikus lett. 1806-ban alakult meg a településen a református egyház. Előtte, korábban is bejárt a boldogfalvi lelkész a magyar reformátusok kérésére, különböző szolgálatok elvégzésére. Templom még nem, de harang már ebben az időben is volt Vesszősön. (1806-tól az istentiszteleteket és az egyéb egyházi alkalmakat főúri udvarokban tartották.) 1818-ból való feljegyzés szerint „a Majorház mellett lévő Kas háta megett egy magas, a tetején két águ fán egy kis harang ütőjével, és huzo kötelével edgyütt a Reformata Eklésiáé”. Ezen, a nem mindennapi haranglábon egy kis, ma is meglévő harang lakott. A harang felirata: „Báro Bornamisza Pal - 1777”. A második haranghoz Klein Oszkár kudzsiri harangöntő mester ajándékozott 50 kiló harangércet. Ezt a hívek 59 kilóra egészítették ki. A harang felirata: „Klein Oszkár K. adományából Kudsir 1925 Gyenge Károly lelkész és Bogai Pál gondnok idejében”. Az első templomot 1853-1854-ben építették a régi temetőbe, egy dombtetőre: „épült a Temetőben egy templom Kő fundamentumra, cserefa talpokra, cserefa sasokra, zsendej fedél alá, mely még nints bé végezve”. A kis lélekszámú gyülekezet hosszasan tervezte egy kőtemplom építését is, de azt a két világháború kétszer is meghiúsította.1970-ben, Pásztori István boldogfalvi lelkész idején, a régi templom helyébe építette a gyülekezet a toronyhoz a ma is álló, új templomot.A torony alatt ismeretlen korú és tartalmú kriptaépület található. Lelkipásztorai: A vesszősi gyülekezetbe az 1876-1910 közötti időszakot kivéve (ez alatt mindkét egyházközség Küküllővár leányegyházközsége volt) mindig a boldogfalvi lelkész járt ki.