Régiók/Gyülekezetek » Hegyalja » Abrudbánya - Verespatak

Abrudbánya (Abrud) Fehér megyében, a 74-es nemzeti úton, az Abrud-patak völgyében, az Erdélyi Szigethegység szívében, Gyulafehérvártól 65, Tordától 95 km-re fekvő kis bányaváros. A város első írásos említése 1271-ből való. Neve a latin obrussa (próbakő) szóból ered. Az utólagos bánya elnevezés a magyarban az ezüst- és aranybányászatra utal. 1271-ben Obruth néven említették. Később Obrud-bana, Abrughbanya, 1517-ben Abrogh banya, majd Abrug-banya néven is megjelent. Az első református templom építésének idejéről két, egymástól majdnem ötven évvel eltérő évszám áll rendelkezésünkre: 1625 és 1672. Ugyanis, egy 1888. évi Protestáns Közlönyben Konc József egyháztörténész az egyház keletkezését a templomépítés évével hozza összefüggésbe, s azt 1672-re datálja. Egy 1889-ből való emlékirat szerint (amely valószínű a ma is álló templomot építtető, áldott emlékű lelkész, nagytiszteletű Molnár Albert tollából származik) „Floka Péter mint igen tehetős ember valószínűleg saját költségén építtetett templomot és tornyot, ami mellett bizonyít a még most is élő hitfeleink azon állítása, hogy a torony fedelén fehér bádogból kivágott betűkkel egész az 1849. évi vésznapokig olvashatólag látszott: épült 1625-ben”. Sajnos, az első református templomot 1849 májusában a lázadók teljesen lerombolták. A templomépítés pontos idejének meghatározása tehát vitatott. 1672-ben Apafi Mihály fejedelem iskolaépületet adományozott a már virágzó református egyháznak. Az Apafi-házra ma is büszkék vagyunk. A mai református templomot a régi helyére emelték. Az új templom, melynek alapkövét 1889. május 23-án helyezték el, 1890 augusztusára készült el. Eredetileg Alpár Ignác tervezte, de némi hiányosság, azaz beépítetlen négyzetméterek miatt az egyházi vezetőség Szalay Ferencz, szebeni építészt kérte fel a terv módosítására, valamint a munka levezetésére is. A templom szentélyből, hajóból, toronyból és portikusból áll. Különös sajátossága, hogy 300 négyzetméter területű üzlethelyiségekkel van körülvéve, oly módon, hogy a gótikára emlékeztető támpilléreket egy boltívvel megnyújtották, s ezt téglával töltötték ki, aminek külső felén ajtókat és kirakatokat nyitottak. A templom ablakai az üzlethelyiségek fedele fölött helyezkednek el, így elég világosságot biztosítanak a templomnak. A templomhajó hossza 28 méter, magassága 13. A torony magassága 38 méter.  A csillag magassága 3,85 méter, és 52 ága van. Egy ág 20 cm hosszú, az alsó gömb átmérője 60 cm. A templom berendezési tárgyai és az orgonaszerkezet az épülettel egyidősek. A hatregiszteres orgonát 1890-ben Wilhelm Hörbiger, nagyszebeni orgonamester készítette. A toronyóra szintén 1890-ben készült. A bronzból készült 70x58 cm-es, 320 kg-os nagy harangot Klein Oszkár, kudzsiri mester, a kisebbik harangot, amelynek méretei: 50x37 cm, 80 kg, Andrásofszky Efraim, kolozsvári mester öntötte, bronzból. A templomot nemrég, belülről felújították, két henger alakú csempekályát rakattak.  A 20. század elején még 450, jelenleg azonban csak 51 reformátust tartunk számon. Lelkipásztorai: Kismarjai György (1690-?), Szabó Pál (1760-1809), Takáts András (1809-1830), Benkő András (1830-1849), Basa István (1852-1867), Molnár Albert (1869-1908), Tunyogi János (1909-1911), Imre Dezső (1912-1919; 1921-1923), Szász Albert (1919-1921), Tar Mihály (1923-1951), Kósa Ernő (1951-1952),  Varga László (1952-1957), Szakáts Géza (1959-1967),  Mester János (1969-1970),  Vajda András (1970-1971), Kádár István Csongor (1971-1973), G. Kovács Ernő (1974-1976), Szegedi László (1976-tól beszolgáló), Gudor Botond (1996-1998) , Baumann Ferenc (1998-2000), Gábor Ferenc (2001–2014), Barát István (2014-2017), ifj. Ladányi Péter Sándor (2017- ).

Verespatak (Roşia Montană) Abrudbányától 10 km-re található. A település központja 800 méterrel a tengerszint fölött fekszik. Aranybányászatának köszönhetően, már a rómaiak korában lakott település volt. Nevét attól a pataktól kapta, amelyet a vas-oxid festett vöröses sárgára. A református egyház létrejöttének pontos ideje ismeretlen, de az abrudbányai református egyház születésével egy időben történhetett, azaz a 17. század végén. Csak a 19. század derekán merült fel a templom építésének gondolata. A kőből és téglából készült, 16 m hosszú, 8 m szélességű templom 1847-ben épült, tehát átvészelte az 1849-es tragikus napokat. 1854-ben közadakozásból szerelték fel a templombelsőt. Az 1870-es évekig, amíg az unitáriusok újjáépítették a forradalom napjaiban megrongált templomukat, felváltva tartották az istentiszteleteket. A nagyon megfogyatkozott lélekszám 12 év alatt csak 34-re nőtt. Önerőből előrehaladni nem lehetett, sőt a pénzhiány szinte egy helyben tartotta az egyház életét: a templom belső felszerelései tönkrementek, fedélzete egészen romlásnak indult, s emiatt évekig üresen állott. Az 1880-as évek derekán, Damó Vilmos főszolgabíró és egyházi gondnok, közadakozás és különböző segélyforrások igénybe vételével, teljes egészében restauráltatta a templomot, és fölszereltette a ma is látható bútorzattal. A 25 méter magas toronyban lakó, 1840-es harang Székely Borbála és Sámuel adománya. A templom orgonája az 1970-es években, valószínűleg eladásra került. Az épület utolsó javítása az 1970-es években történt, jelenleg rossz állapotban található. Verespatak egyházi életét mindig az abrudbányai lelkészek vezették. A 20. század elején változott a helyzet, ugyanis az egyházközség önállósodást kért. A kérés egyhamar nem teljesült. 1909. május 23-án Kenessey Béla püspök még a verespataki leányegyházat látogatta meg. Aztán három hónap múlva, Szász Ferencet nevezték ki Verespatak lelkészévé. Egy évi szolgálat után Füzessy Géza követte őt. Verespatak önállósága Füzessy eltávoztával, 1919-ben szűnt meg. Azóta Abrudbányáról járnak ki a lelkészek. Napjainkban egy református személy él itt. Istentisztelet a hónap utolsó vasárnapján van