Régiók/Gyülekezetek » Marosújvár régió » Felvinc

Felvinc (Unirea), a Székelyföld legkisebb székének, Aranyosszéknek egykori közigazgatási központja a Maros jobb partján, a Tordát Nagyenyeddel összekötő országút mentén fekszik. A település első okleveles említése Wynch néven, 1219-ből való. 1221-ben Oronos Winch, 1291-ben Felwynch, majd 1327-ben Oranas Winch alakban fordult elő a név. A reformáció idején a katolikus lakosság reformátussá lett a templommal együtt. (Az 1643-as régi városi privilégiumok jegyzéke szerint más vallású polgár nem is élt itt a 17. században.) Az ovális, középkori eredetű várfallal övezett templom a település központjától északkeletre lévő magaslaton fekszik. Eredetileg korai gótikus, erődített templom volt.A templom egyenes záródású szentélye és a hajó nagyobb része a 13. század második felében, de legkésőbb a 14. század elején épülhetett. Ezt bizonyítják az 1996-ban és 2000-ben, a szentély keleti és északi oldalán, valamint a déli hajófal külső oldalán feltárt falképek.1846-1848 között a szentélyt nyugati irányba meghosszabbították. 1848. november 13-án, a felújított templom felszentelése előtt, Avram Iancu csapatai felgyújtották, csak a csupasz falak maradtak. A megtizedelt és nincstelen hívek buzgóságának köszönhetően, a templomot 1852-re sikerült helyreállítani. Ekkor készülhetett a szentély boltozata is. A templom padjai 1856-ban, míg a szószék és koronája 1874-ben készültek. Az orgonát 1859-ben Kolonics István építette. 1913-ban új, kőből faragott szószéket és úrasztalt készítettek. A torony építését (csak) 1881-ben fejezték be. (A templom felújításakor, az északi oldalon álló megroskadt torony helyett, a nyugati bejárat fölé kezdték el az új építését.) A toronyban két harangot helyeztek el. A nagy harang felirata: „ÖNTETE EPHRAIM ÉS JÁNOS ANDRÁSCHOFSKI KOLOZSVÁRT” „ÖNTETETT A F-VINTZI EV. REF. NS. EKLÉSIA TAGJAINAK KÖLTSÉGEKEN 1825.IK ESZTENDŐBEN. AZ Ő SZENTSÉGES LAKÓHELYÉBEN MINDEN LÉLEK DITSÉRJE AZ URAT SOLT CL.” Az 1850-ben öntött  kis harang az első világ-háborúban megsemmisült. Helyette 1927-ben, a hívek és Apafi Ilona adományából öntöttek újat. A II. világháborúban a tornyot ágyúgolyó érte, a szovjet és román hadsereg kifosztotta a települést, az egyházi anyakönyveket és levéltárat megsemmisítették, a klenódiumokat elrabolták, az orgona sípjait elvitték. A gyülekezet jelenlegi lélekszáma 445. Lelkipásztorai: Veres Márton (1785-1787), Jantsó József (1787-1805), Erősik Mihály segédlelkész (1813), Benedek Dávid (1817-1818), Fodor Mihály slp. (1818), Nagy György (1820-1828), Marosi Mihály (1828), Botz Otron slp. (?), Basa Mihály (1829-1843), Dimény József (1843-1848), Benedek Dávid helyettes lelkipásztor (1850- ?) Orbán József (1852-1859), Tóth Mózes (1859-1892), Szécsi Ferenc (1892-1939), Szegedi Sándor slp. (1894), Muzsnai Miklós slp. (1895), Balázs József (1939-1945), Bíró Ferenc helyettes lp. (1945), Gazda Lajos (1945-1973), Dezső Mózes (1974-1993), Bárócz Huba Pál (1994–2014), Lukács György (2014- ).