Könyvbemutató Nagyenyeden

---

Az Áprily-estek februári rendezvényén, Dr. Gudor Kund Botond a nagyenyedi református egyházmegye esperesének könyvét mutatták be.Az Áprily-estek megérték a 100-ik rendezvényt! Józsa Miklós, nyugalmazott magyar tanár kérdésemre, elmondta, hogyan született meg az ötlet: „2003-ban összegyűltünk néhányan, értelmiségiek, hogy döntsük el mire használhatjuk fel e nagy termet. Gondoltuk, hogy összehozunk egy közművelődési, irodalmi kört, mely kultúránkat ismerteti, ápolja. Tekintettel arra, hogy Áprily Lajos 17 évig, itt Nagyenyeden volt tanár és nem zárkózódott el a város polgárságától, legyen a rendezvény neve Áprily-est gondoltam, s el is fogadták az ajánlatomat, sőt valaki azt is mondta, hogy ha javasoltad, akkor szervezd is meg. Nagyon szíven ütött ez a felszólítás, mivel az volt az érzésem, hogy az illető azt gondolja, én csak javasolom, s majd el is felejtem, mivel feledésbe merült sok más javaslat is. Hozzáláttunk, természetesen ez közösségi munka, nem én egyedül végzem, mert egyedül nem is tudnám. A Dr. Szász Pál Egyesület tagjai is szívvel-lélekkel mellettem állnak, segítenek. Nem könnyű, de érdekes, hasznos munka, mely összehozza az embereket. Már neve és rangja is van a rendezvénynek, sok pozitív visszajelzést kaptunk, s látni tudják, hogy itt is létezik kulturális élet.”E jubileumi alkalomkor, Dr. Gudor Kund Botond Az eltűnt gyulafehérvári református egyházmegye és egyházi közössége című könyvének bemutatására került sor. A bemutató előtt, Dr. Csávossy György elszavalta Reményik Sándor – Atlantisz harangoz című versét. Ez talán egyik legmegfelelőbb alkotás, mely a könyv témájához illik.Dr. Gudor Kund Botond elmondta, hogy az idő múlásával Fehér megyében, a magyarság szempontjából nézve sok település nehéz változásokon ment át. E könyv megírása egy kihívás volt, mivel sok megrázó történetet talált az anyag gyűjtése közben. Olyan települések történetét ismerte meg, melyek gyarapodtak, az emberek nyugodtan éltek, a gazdaság virágzott, de a történelem közbeszólt s a magyarság eltűnt.Az egykori Gyulafehérvári Református Egyházmegye 1948-49-ben szűnt meg, de a szerző számtalan történelmi, politikai, gazdasági, demográfiai és egyházi adatokat talált a tanulmányozás során. Szerencsére sok régi adat létezik, s e dokumentumok nélkül hiányos lenne a magyar történelem, mivel az egyházi összeírásoknak köszönhetően tudhatjuk, hogy Kisfaludon(románul Miceşti) jelenleg Gyulafehérvár külvárosa, magyarok is laktak, mivel egy templom állt ott, de az 1800-as évek elején eltűnt, valószínűleg téglaégetés miatt lebontották.A román történelemben fontos szerepet kapott a Horea, Cloşca és Crişan által vezetett felkelés, de sokan nem tudják, hogy Fehér megyében sok magyar falut kiirtottak, szenvedést okoztak a megyei hegyvidéken. 1848-49-ben is nagy pusztítás történt a megyében, például Alvincen aláírtak egy szerződést, mely szerint a románság és a magyarság biztonságban volt, vigyáztak a rendre s a békére. Pillanatnyilag lehetséges, hogy béke lehetett, de jelenleg alig él ott néhány magyar!A világháborúk, az elvándorlás, az etnikai asszimiláció, a kiöregedés, az egyházi területek elvesztése mind hozzájárult a Gyulafehérvári Református Egyházmegye eltűnéséhez. A könyvbemutató után, egy vetítés következett a Fehér megye református templomairól. Sajnos szép, de szomorú fotókat lehetett látni, az egykori magyar lakta településekről. Talán a legszomorúbb példa, a diódi református templom, ugyanaz a templom melybe valamikor magyar, református személyek jártak, Isten Igéjét hallgatni, s most az udvarán, s néha a templomban is sertések sétálnak!E könyv nemcsak az egyházmegye történetét ismerteti, hanem az erdélyi magyarság történetét, melyre vigyázni kell, nehogy eltűnjön, mivel a vészharang megkondult, s akárcsak Reményik Sándor versében Erdély harangoz, harangoz a mélyben...de a hívogató harang hangját mindenkinek hallania kell!