Tel: 0258-863 286
Tel / Fax: 0258-811.826
Email: nagy_enyed@yahoo.com


Izráeli hitmélyítő kirándulás - 4. nap

2017-11-12

Izráeli hitmélyítő kirándulás - 4. nap

» Nagyenyed régió » NRE

Ehhez hasonló érzésekkel indultunk el ma Tibériásból, Júdea irányába. Erősségeket keresni úgy, hogy mindig is tudtuk az otthon is gyakran veszélyeztetett világunkban, hogy a reggeli ige minden szava egyszerre igaz és ámen: 46 Zsolt 1-2: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk.” Erős vár valóban a mi Istenünk, és oltalom ma és mindörökké. Ezzel az érzéssel látogattuk meg az egykor jelentős várost Bét-Seánt. Romok, a kánaánita civilizáció tell dombja, amelyet piramisszerűen Egyiptom díszített győzelmi sztéléjével. A római, hellenisztikus kor megannyi márvány korinthusi oszlopa, padlófűtés és amfiteátrum jelezte, hogy Izráel időiségét felszeletelte a történelem. A szabadság gondolata lett a hódítók és meghódítottak rögeszméje. A legyőzötteknek mindig jaj volt elveszteni, a győzteseknek meg nehéz megtartani azt. A történelem tell dombjának várából, mindenki lefaragta a maga szabadság szeletét. Megtették ezt a bronzkor tengeri népei, majd a latinok, hogy végül a görög hellenizmus jelezze Ku. pár évtizeddel, hogy a kereszt itt is győzelmet aratott. Hiszen ez az igazi szabadság. Azután az ember alkotta remekműveket és a via principalis nyújtotta szabadságot tönkretette egy földrengés. Isten visszavette a városnak nyújtott szabadságot, és elsülyesztette a történelem homályába. Bet Séán ma a régészet ajándéka. Az ember rácsodálkozása arra, hogy mennyire múlandó is a szabadság, mennyire törékeny a civilizáció. Rövidesen a Holt tenger fölötti komor Massada erődje hívott bennünket emlékezésre. Arra, hogy a heródesi hegyteteji luxus is múlandó, még ha egy országot is meg kell dolgoztatni érte. Ráadásul úgy, hogy közben vízvezetéket, városokat kellett országszerte megerősíteni. Jeruzsálem pusztulása utáni szabadságvágy kergetett ide zsidókat, akik belakták a napszítta romokat és az ellenállás Lelkét hívták szabadságvágyuk szolgálatába. Lehetetlennek tűnő vállalkozás, egy olyan birodalommal szemben, amely sosem tűrte meg az ellenállást. A hidak és faltörő kosok ostroma után talán minden hiábavalónak tűnt. Massada elveszett! És akkor és ott az a néhány ember Zrínyihez hasonlóan, öngyilkos tettével a borzongás és hiábavalóság lelkét vitték bele az emberiség történetébe. Kitartani az élet árán is, szabadnak lenni a halálban. Tettük árának szörnyű szabadságát ma már csak a szabadon röpködő bronzhasú madarak üzenik. Massada erődje körül repdesve jelzik ma is: a szabadságot sosem lehet kalitkába zárni. A testet megölhetik, de a lelket nem! Ma már a zsidó katonák ezrei teszik le esküjüket az új állam – semmiáron, nem, nem soha- csak Massadán, a Jordán határ mellett elmondható szabadság szorongatta érzésével. Ők, nagyon is tudják mit akarnak. Magunk mögött hagyva Massadát, Qumrán ismerős története elevenedett meg előttünk. A kedves kis felfedezéstörténet mögött (a kis beduin pásztor legeltetés közben felfedezte a biblia tekercseket) a barlanghomály csöndjéből a tekercsek világhódító útjukra indultak. A rejtélyes zsidó szekta „világosság fiainak” mély vallásossága mögött is ott van az embernek az a vágya, amely által Istent különös módon keresi. Mára már a tisztálkodási rítus mikvéiből nem csak a víz hiányzik, hanem a régmúlt qumráni közösség prófétikus lelkülete is. Megmaradtak a misztikus és vitatott tekercsek: az legtöbb Izraelben, csak egy Jordániában. Érzésünk az, hogy a történelem eladható és megvásárolható, sőt a szabadságnak is kifizethető ára van. Lassan este van. A Holt tenger sós vize egy órára felüdíti a fürdés örömében is valami szabadulást kereső nemzetközi társaságot, de bennünket is. Az iszap felismerhetetlenné tette lassan az éjszaka homályába burkolódzó fekete bőrűeket. Menni kell, kevés az idő a hazaérkezésig. A busz begördült Jerikóba, ahol egy másik szabadságtörténet érzése kerít hatalmába. Azé, amit egykor Jerikó régi lakói elvesztettek, amikor Jozsué álta körülsétált büszke vártornyai leomlottak. De elkezdődött az Ígéret földjének másik története, amely honfoglalás ürügyén életteret és szabadságot biztosított a választott népnek. Este van. Várak, romok és emberek. Mindenek felett pedig a Lélek szabadsága, amelyet Krisztus épp Jerikóban mondott el Zákeusnak, a csaló vámszedőnek: „Ma lett üdvössége ennek a háznak!” Az üdvösség megélése tesz tehát szabaddá, amelyet mi karddal és fallal szeretnénk birtokolni. Azé a szabadságé, amelyet ma Massada romjai felett keringő madarak hűvös nyugalommal, de magukénak tudtak: a Magasban levő haza hírnökei voltak. Ő a szabadság, aki minket elvesző embereket megtart.
Szöveg: dr. Gudor Kund Botond
Fotók: Gábor Ferenc
Még több fotó: itt